O. Nagy Gábor 1985-ben kiadott Magyar szólások és közmondások című gyűjteményében a bor címszó alatt 58 mondást találunk, nem beszélve a számtalan változatról. Ráadásul Nemzeti Imádságunkban is megvalljuk: „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél." Számtalan borvers és bordal színezi a magyar kultúrát, bizonyítva, hogy a magyar kultúra része a bor.

Egy időben népszerűek voltak az olcsó borok, ma is megtaláljuk a boltok alsó polcain. Változott-e az elmúlt években a magyarok borfogyasztási szokása? - kérdeztem a VinAgora Nemzetközi Borversenyt záró gálán Zilai Zoltánt, aki borász, és a Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. vezetője.

Mindenképp igen a válasz, és pozitív irányba változott. Bár a magyar boroknak és a magyar borfogyasztásnak csoportjai, szegmensei vannak. A hazai közép- és felsőkategóriás borok piaca az egy nagyon dinamikusan, jó irányba fejlődő része az ágazatnak. Az ilyen típusú borokat fogyasztó kör, a társadalom azon rétege, akik ilyen borokat vásárolnak és fogyasztanak, azok látványosan váltak az elmúlt húsz évben borértővé, és mondhatom, hogy nagyon igényes borfogyasztói közönség, nemzetközi összehasonlításban is. De az egyszerű, az olcsó borok piacán bizony mind a termelői, mind a borminőségét illetően még nagyon sok tennivaló van. És az ilyen típusú borokat fogyasztók körében is nagyon sok teendő van, hogy legalább olyan szinten legyenek igényesek, hogy a hibás, problémás borokat ne akceptálják, azokat adják vissza, ne vegyék meg, ne adjanak érte pénzt. Ezt kellene elérni, de ettől még messze vagyunk.

Az olcsó bor nem feltétlenül rossz bor...

Abszolút szívemből szól ez a megállapítás. Minden bort a maga kategóriájában kell elbírálni. Én ugyanolyan tisztelettel adózom egy bármely borvidéken működő borász munkája előtt, aki a maga olcsó borkategóriájában megbízhatóan, versenyképes áron, évről-évre kiszolgálja a fogyasztókat, és a hétköznapok borát minden nap odateszi a fogyasztó asztalára. Számomra ez ugyanakkora teljesítmény, mint az az élvonalbeli borászat és annak a munkája, aki olyan emblematikus borokat készít, amelyről Magyarországot külföldön is elkezdik emlegetni, és a legdrágább éttermekben sok ezer forintért adják el a borokat. Ez a kettő számomra ugyanazt a minőséget képviseli, mert mind a kettőre óriási szükség van.

Rengeteg szőlővidék van Magyarországon, amely vonzza vagy vonzhatná akár a belföldi, akár a külföldi turistákat. Mennyire tudják a borászok eladni magukat? Jelen van-e a magyar turizmusban például a borkóstolás és az ehhez kapcsoló kulturális programok?

Azt gondolom, hogy jelentősen. A szavak, a szándékok szintjén még jelentősebben. A lehetőségekhez képest nem kellően, és az érdekeink szerint sem kellően. Ahhoz képest, hogy mennyire jó lenne a borszakmának, a turizmusnak, a vendéglátásnak, az országimázsnak, akkor azt kell mondanom, hogy még nagyon nincsenek kihasználva a lehetőségeink.