| Sírkő mesél Róma békéjéről |
|
|
| Kultúra - Visegrád |
| Írta: Raczko Tímea |
| 2011. augusztus 29. hétfő, 14:00 |
|
A római birodalom az 1. század második felében terjeszkedett ki a mai Dunakanyar területére. Ezen a részen illírek és kelták éltek, s a hódítás vértelen volt, hiszen Róma (az augustusi szellemnek megfelelően) nem a területen élők leigázásából, hanem elsősorban a távolsági kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséből remélt és nyert hasznot. Arra azért persze ügyeltek, hogy a békétlenségnek még csak az ötlete sem merüljön fel: miután a Dunáig kitolták a Római Birodalom határát, a területen komoly katonai jelenlétet tartottak fenn, amelynek a táborok és őrtornyok a bizonyítékai. A területen élőkre azonban a római vallást és kultúrát nem kényszerítették rá – más kérdés, hogy idővel romanizálódott a lakosság.
A tolerancia egyik szinte szimbólumszerű leletének képe a kiállításban is látható, Szentendréről, a római kori Ulcisia Castráról származó sírkő, amelyen egy „vegyes” család szerepel. Marcus Attilius Rufus, veterán katona állíttatta a 2. század második felében Mira nevű feleségének. Míg a leszerelt légiós és a gyermekük klasszikus római öltözetet visel a domborművön, a feleségen kelta ruha van, ékesen bizonyítva, hogy a római kultúra nem erőszak révén honosodott meg a térségben és a két kultúra sokáig párhuzamosan élt egymás mellett.
„A kiállításon a Solvától, vagyis Esztergomtól Ulcisia Castráig igyekszünk érzékeltetni az ásatásokon előkerült leletekkel, tájékoztató szövegekkel, vetítéssel a térség hétköznapjait a kora római korban” – jelentette ki Boruzs Katalin. „Van olyan tárló is, amely a korszakban általános hamvasztásos temetések leletanyagát mutatja be. Érdekes volna természetesen a 4. század elejével elkezdődött időszak, a limes megerősítésének kora is, ezt azonban egy következő tárlaton mutatjuk majd be a reményeink szerint.” Szerző: Kovács Olivér |
Get the Flash Player to see this player.
Get the Flash Player to see this player.