A két világháború közötti - a szlovák művészettörténészek által „kassai modern"-nek, „kassai avantgard"-nak nevezett művészet  szinte ismeretlen a hazai közönség és a szakemberek számára.

A Kassai Kelet-szlovákiai Galéria és a Kelet-szlovákiai Múzeum gyűjteményéből kölcsönkapott művek, (összesen 123 alkotás) először kerülnek bemutatásra Magyarországon. A hazai közgyűjteményekben az adott időszakban (1919 - 1945 köztt) Kassán keletkezett alkotások nincsenek képviselve és a magángyűjteményekben is csekély számú mű található az itt élt képzőművészektől.

A kiállítást a kassai képzőművészek idősebb generációjához tartozók, Kővári-Kacsmarik Szilárd, Halász-Hradil Elemér, Csordák Lajos, Kieselbach Géza alkotásai vezetik be, amelyek még a nagybányai hagyományokat és a szolnoki iskola művészeti szemléletét tükrözik. Így jobban érzékelhető az a szemléletbeli váltás, ami szinte az egyik napról a másikra az új államalakulatban bekövetkezett, azaz amit Csehszlovákia politikai, geo-stratégiai és kulturális- társadalmi átalakulása jelentett a város és az itt élő művészek számára. A kiálítás fő képeit felölelő korszakot - utalva a korszak történelmére - szimbolikusan két mű fogja közre: Halász-Hradil Elemér képe nyitja, amely, az I. Világháborúban menetelő katonákat ábrázolja, és Collinássy György Clown című, síró bohócot (a művészt magát) ábrázoló festménye zárja.   

A képzőművészeti életben történt változás főleg, az 1919-től 1938-ig a Kelet-szlovákiai Múzeum élén működő, dr. Josef Polák prágai származású ügyvéd koncepciójának volt köszönhető. Az ő közreműködésével született és erősödött meg az a bizonyos értelemben homogénnek mutatkozó baloldali, progresszív művészet, amelyet a különböző irányzatokat képviselő művészek kassai alkotói periódusuk alatt alakítottak ki. (Két évvel korábban, 2007-ben a Közép-Európai Kulturális Intézetben dr. Josef Polák (1886-1945) életét és tevékenységét bemutató kiállítás ebben a tekintetben már a jelen Kassai Modernek című nagyszabású bemutató előhírnöke volt.) Polák két évtizedes igazgatása alatt 220-nál több kiállítás volt a múzeumban. Kassa ismert régi művészei ugyanúgy bemutatkoztak, mint az újonnan érkezők, de Polák kiállítást szervezett többek közt a cseh Tvrdošíjní csoportnak (J. Čapek, V. Špála, R. Kremlička, J. Zrzavý, stb.), a lengyel, az orosz, a német, de a kínai művészeknek is.

 A kiállításon látható rendkívül gazdag és sokszínű kassai művészet és az ezt tükröző művek sora a városban hosszabb-rövidebb időre letelepedett különböző stílusú, művészeti felfogású és kultúrájú, társadalmi szemléletű, anyanyelvű és vallású alkotók közös egymásra hatásából alakult ki.

A nagyon összetett, mind társadalmi, vallási, mind etnikai, nyelvi hovatartozást illetően sokfelől érkező progresszív szellemű „társaságot" maga a történelem hozta össze. A magyar 1919-es emigráció képzőművészei és ideológusai közül is csaknem mindenki megfordult ebben, az első világháború után kiemelt fontosságú városban (Bortnyik Sándor, Krón Jenő, Kassák Lajos, Perlrott Csaba Vilmos, Gráber Margit, Lesznai Anna, Uitz Béla, Ziffer Sándor, Berény Róbert, Tihanyi Lajos, Pór Bertalan, Kernstok Károly, Kmetty János, Baja Benedek, Schiller Géza, Kudlák Lajos, Gergely Tibor, Kállai Ernő, Jászi Oszkár, stb.). A tárlaton, a hazai közönség előtt kevésbé ismert művészek neveivel is találkozunk (Jaszusch Antal, Bauer Szilárd, Jakoby Gyula, Reichental Ferenc, stb.). Mellettük láthatjuk a kassai művészet kialakulásában fontos szerepet játszó cseh-morva származású František Foltýn 1920-1922 között született műveit is. A kutatók számára is számos érdekességet rejt a kiállítás; pl. Schiller Géza és František Foltýn műveinek az összevetése, Krón Jenő litográfiai sorozatának és Kmetty egyik színes grafikájának tematikai, eszmei rokonsága, Jaszusch Antal sajátos világlátásának a vizsgálata.

Schiller és Foltýn közeli barátok voltak. A művészetük közötti kölcsönhatást számos festményük tükrözi - oly annyira, hogy sokáig Foltýnnak tulajdonították az Erdélyből ideérkezett Schiller nem egy művét. Pedig feltehetően éppen Schiller határozta meg a csehországi, majd pozsonyi kezdetek után a kelet-szlovákiai városba érkező művész további fejlődését.

 A Kassán élt művészek életútjai is tükrözik a kor történelmének kihívásait, társadalmi eseményeit és tragédiáit. Így többszörösen is fogékonyak voltak mindarra, amit maguk körül a városban élve láttak, tapasztaltak. Ki-ki saját művészetén és szemléletén át fogalmazta meg képekben, fejezte ki a látottakat és az átélteket. Az életutak, egyéni sorsok egyik megrendítő példája Jaszusch Antal festőművészé. Az első világháború alatt hadifogságba került és csak hosszú évek után jutott haza a szibériai fogolytáborból Kassára. Itt látható művei alapján megpróbáltuk bemutatni művészetének különböző periódusait, melyekből kiemelkednek az 1922-1924 közötti időszakban született drámai erejű festményei (Nirvána, Planéták pusztulása, Ketten).   

Rendkívül jelentős volt minden művész fejlődése szempontjából az a kohó, amit Kassa jelentett a számukra. Szinte kivétel nélkül felerősödtek az egyéni karakterek, mégis egy közös vonásról is árulkodnak a műveik. Főként a városi civilizáció világát, a munkanélkülieket, számkivetetteket, éhezőket, menekülteket, prostituáltakat bemutató művek sorakoznak a szentendrei MűvészetMalom falain, jól érzékeltetve azt az új szociális érzékenységet és egyéni látásmódot amit a kassai modernek képviselnek.

 A kiállítás korszaka a 20. századi magyar képzőművészet ismeretlen fejezetét is jelenti egyben. Ez egyike azon területnek - szélesebben értelmezett csoportnak, stílusnak, amely alig volt ismert számunkra a 20. századi magyar képzőművészet történetéből. A Nagybányából kirajzó neósok, Nyolcak és aktivisták, a Magyar Vadak mellett - részben ugyanazon művészek közreműködésével jött létre a kassai művészet önálló, sajátos, jól behatárolható stílusa és tematikai világa.

 2013-ban, Kassán, az Európai Unió Kulturális Főváros rendezvénysorozatának programjai közt tervezik a kassai modernek bemutatását is. A jelen kiállítás nemcsak a hazai művészettörténeti kutatásokat kívánja előmozdítani, de feltétlenül kezdeményezni szeretné a téma közös szlovák-magyar feldolgozását is. A rendelkezésünkre álló három-négy év lehetőséget biztosít az együttes szakmai munkára, konferenciák rendezésére, végül annak a nagyszabású kiállításnak közös megrendezésére, amely bemutatja a kassai modernek közép-európai kapcsolatait és széleskörű kisugárzását. E kérdések feltárásával gyakorlatilag bezárul a Nagybányától 1945-ig folyamatosan felvázolható képzőművészeti fejlődés folyamat egy újabb területének a megismerése, amelynek a második világháború kitörése vetett valójában véget. Másrészt, éppen a kassai művészeti periódussal alakult ki részben az a másfajta „kontinuitás" - amely viszont már az 1945 utáni szocreál fejezetét képviseli majd Magyarországon (Bortnyik Sándor, Uitz Béla, stb.).

Bátran állíthatjuk, hogy Kassán - a világ vezető művészeti központjait jelentő nagyvárosokhoz hasonlóan nagy hatású képzőművészeti központ alakult ki a két világháború között. Krón Jenő grafikusművésznek a Kelet-szlovákiai Múzeumban működő rajz- és grafikai szabadiskolája pedig a kassai - szlovák és magyar képzőművészet tovább fejlődését is biztosította. Nála kezdték el tanulmányaikat: Kontuly Béla, Jakoby Gyula, Collinássy György, és mások. Köztük Koloman Sokol, akinek életpályája és művészete nagyon hasonló a mi Szalay Lajosunkéhoz, és akinek 2005-ban volt a Pozsonyi Városi Galéria anyagából rendezett kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.

 Végezetül, kérem, engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki mindazoknak, akik segítették és támogatták a kiállítás létrejöttét.

Lena Leskovának, Kelet-szlovákiai Galéria igazgatónőjének, és Robert Polláknak, a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatójának, hogy kölcsönadták a kiállításon látható nagyszámú műalkotást  és a két év előkészületei folyamán mindig készségesen segítették munkámat. Munkatársaiknak, Mária Kostičová és Ivan Havlice művészettörténészeknek, valamint Juraj Bakajsza munkatársuknak a folyamatosan segítséget.

Megköszönöm Milan Kurucz Tanácsos Úrnak, a Szlovák Intézet igazgatójának mindenkori támogatását munkám során.

Személyesen is köszönöm az Uniqa Biztosító munkatársainak, Jaksa Éva és Pongrácz Márta, ill. Erti Pálnak, valamint a Xerox Vállalat munkatársának, Juhász Erikának a segítségét.

Külön hálás vagyok az Nemzeti Kulturális Alapprogram Képzőművészeti Kuratóriuma tagjainak, akik ismerve a téma jelentőségét, támogatták a kiállítást.

És külön köszönetemet fejezem ki a Közép-európai Alapítványnak és vezetőjének, Czuczor Szilviának és a Slovnaft Társaságnak, név szerint Világi Oszkár Igazgató Úrnak azt a jelentős anyagi támogatást, amely a  elsősorban a katalógus megjelentetését szolgálja, amely nélkül nem tudtuk volna biztosítani, hogy - reményeink szerint 2-3 hét múlva - kézbe vehető legyen a látogatók számára.

És köszönöm Szentendre városának, hogy a MűvészetiMalom befogadta és helyet biztosított a kiállításnak.