"Szombaton nemzetiszín szalagot akartam vásárolni magamnak egy boltban. Feltűnt, hogy túl sötét rajta a sáv, ez volt az. A zöld sáv. Megkérdeztem a boltost, hogy mi az oka, szinte rosszul lettem a válaszától. Azért ilyen - mondta mert ez lengyel gyártmány, hazánkban nem készítenek többé szalagot. De legközelebb majd Szlovákiából hozunk be. Ezt hallván Kossuth és Batthyány nyilván elkergetne mert nem hihetné, hogy az ő országa már nemzeti jelképeit is idegenben vásárolja. " Dr. Fodor Pál történész március 15-i ünnepi beszédében elmondta, állami ünnepeket általában azért ülünk meg, hogy emlékezzünk és tisztelettel adózzunk azoknak az elődeinknek akiknek az utánuk élt nemzedékek így köztük mi is, sokkal tartoznak.

A negyvennyolcasok még bukásukban is maradandót alkottak. Törvényes forradalmuk vívmányait a győztesek sem tudták megsemmisíteni, azokon építették újjá Magyarországot a későbbiekben. Most nemcsak a '89-90-ben megalkotott szerkezet, hanem a nemzet összes eresztéke is recseg-ropog. Itt minden, de minden újabb revolúcióért kiállt. Nem akarok túlozni, de úgy vélem - nem kell egyet érteni velem- a helyzet egyenes drámai, vagy megváltozunk mindenben, vagy elpusztulunk. Mindenki aki a fennmaradásunkat kívánja pontosan tudja, hogy legelőször is mentális, erkölcsi revolóció kell. Bizalmatlan, borúlátó, barátságtalan megbízhatatlan, rendetlen nép lett belőlünk, holott egykor vendégszeretetünkért, dolgosságunkért, igényességünkért, kedélyességünkért szerettek bennünket, ezért vált lelkes magyarrá minden ide betelepülő idegen egy-két nemzedéknyi idő alatt. Kiveszett belőlünk a szolidaritás. Sztrájk idején a „szabad sajtó" galád segítségével tízezrek jelentkeznek sztrájktörőnek. Apadóban az életerőnk. Nem nemzünk gyermekeket, holott mindenki tudhatná, hogy a nemzetek közötti vetélkedés -amely minden állítás ellenére zajlik- valójában demográfiában dől el. Az győz, azé lesz a terület, akinek több gyermeke születik. Másodszor szervezeti revolúció kell, egész gazdasági és társadalmi viszonyrendszerünket át kel alakítanii, hogy az én nyerek a többi veszt helyett. Én nyerek, te nyersz, ő nyer elve érvényesüljön. Meg kell értenünk, hogy egyedül nem megy. És végül, ma már a napnál világosabb, hogy a negyvennyolcas törvényes fordulat értelmében vett társadalmi revolúció kell.

A hatalmi elit saját népével nem törődő magánérdekeket szolgáló közvagyont gátlástalanul fosztogató részétől sürgősen, de sürgősen meg kell szabadulnunk, mert bármennyire közhely mégis igaz: fejétől bűzlik a hal. Végül is a dolgok roppant egyszerűek. Csak megpróbálják összezavarni. Ahogy például a kis unokáim által oly édesen énekelt '48-as nóta tanítja: „Harangoznak a toronyba, megy a huszár a templomba, aranycsákó a kezében Magyarország a szívében." Csak az kell, hogy az utolsó sor nagyszerű igazságát így hamisítás nélkül zárjuk a szívünkbe s ennek szellemében valósítsuk meg lelkünk revolúcióját. Aztán az is kell még, hogy olyan tekintélyeket emeljünk magunk fölé, akikről jó okkal hihetjük, hogy Magyarország tényleg a szívükben s nem a zsebükben van.

S végül a legnehezebb, a magyar népesség majd felét ismét meg kell hívnunk, be kell emelnünk a magyar társadalomba és nemzetbe mert, mint december 4. mutatja és sok minden más, pillanatnyilag anyagilag és szellemileg azon kívül van. Ha úgy teszik meg kell kötnünk a magyar-magyar kiegyezést mert kevesen vagyunk és minden jó szándék- hangsúlyozom- minden jó szándék minden tisztes szándékú emberre szükség van. De ennek előfeltétele, hogy tetsszen nekünk végre megcsinálni a mi saját törvényes márciusi-áprilisi revolúciónkat azaz fordulatunkat. Mert ahogy a Szentírás tanítja, minden cselekvésnek megvan a rendelt ideje, szerintem a mostani idő, valóban negyvennyolcas erejű. Ha nem lépünk most már csak a soha marad nekünk. De ha minél többen talpra állnak, akkor fáradságos munkával, lassanként teremthetünk magunkat egy élhető, barátságos, vonzó és törvénytisztelő hazát, ahol a nemzeti ünnepen végre együtt ünnepelhetünk és nem pártok szerint, s ahol az ünnepi beszédben a szónoknak nem kínzó és sokaknak talán kellemetlen sorskérdésekről, mulasztásokról kell szólnia, s ahol megint széppé régi nagy híréhez méltóvá tehetjük a magyar nevet. Úgy legyen, köszönöm."