| Utazás - a kémia körül |
|
|
| Egészség - Házipatika |
| Írta: Hutter Éva a dunakorzo házipatikusa |
| 2011. február 26. szombat, 13:07 |
2011 a kémia éve, annak emlékéül, hogy Marie Sklodowska-Curie lengyel származású francia fizikus és kémikus 100 évvel ezelőtt, 1911-ben kémiai Nobel-díjat kapott a rádium és a polónium nevű elem felfedezéséért, a rádium sikeres elszigeteléséért.Kémia. Sokak számára a mindennapoktól távol álló természettudomány, pedig bármihez nyúlunk, akármit eszünk, ha valamit magunkra veszünk, ott van otthonunkban - észrevétlenül. (A nylonzacskó, amibe élelmiszert csomagolunk, az ecetes uborka, amit jóízűen bekapunk, a sztreccs-farmer, amit magunkra veszünk csak kiragadott példák.) A kémia tudománya az anyagokat vizsgálja, azt, hogy mi van bennük, hogyan változnak külső hatásokra, hogyan válhatnak életünk segítőivé, vagy okoznak soha addig nem tapasztalt katasztrófát (lásd hirosimai atomrobbanás).
Ez a tudomány tulajdonképpen egyidős az emberiséggel. Már az ősemberek által tűzre tett kövekből kifolyó és később megszilárduló fémek eszközök készítésére váltak alkalmassá. A Közel-Keleten kovácsok találták fel, hogy ha megolvasztják az ónt és a rezet, ezt összekeverik, egy érdekes anyag jön létre, az időtálló, tartós ötvözet, a bronz. A XV. században az alkímia még ugyan közelebb állt a mágiához, de az „aranycsinálás", az örök élet vizének keresése közben már fontos felfedezések születtek, sőt Paracelsus svájci alkimista már hatékony, új gyógyszert is „kotyvasztott". A vegyészek azóta is kérdéseket tesznek fel, és kísérletekkel keresik rájuk a választ. Hogy a víz valóban víz-e, hogy az átváltoztathatatlan anyagból hevítés hatására más anyag válik, hogy két vegyületet elegyítve új, ismeretlen anyagot hozhatunk létre. A kémikusok „fura népének" köszönhetjük pl. hogy autóink járni tudnak, hiszen a motor mozgásához a kőolaj lepárlásából származó benzint használjuk. Nekik köszönhetjük a gyufától a műanyagokon át egyszerű eszközeink tömkelegét, amit felsorolni is lehetetlen. Minden, az Univerzumban megtalálható anyag az elemek vagy vegyületek közé tartozik, amiknek alkotórészei az atomok. A kémia nagy rejtélyének megoldása az atomokban rejlik. Az anyagok azért különböznek ránézésre és azért vannak különböző tulajdonságaik, mert eltérő atomokból épülnek fel. A kémiai reakciók pedig pontosan az atomok egyes részei miatt jönnek létre ezek között az anyagok között.
A kémia sokszor olyan, mint a varázslat. Hogy hogyan lesz a tűzijátékból sokszínű fény, hogy mint lesz a veszélyes sósavból ártalmatlan és ízletes konyhasó - mindkét esetben pusztán kémiai reakción múlik. A reakció során hő, fény, elektromosság hatására vegyületek jönnek létre (mint a háziasszonyok konyhájában ebédfőzéskor). Ezek a vegyületek nem mindig kellemes illatúak, ezért általában a kémiai laboratóriumok furcsa és rettenetes szagokkal vannak tele. A vegyészeket ez nem zavarja, sőt a világ minden táján naponta újabb és újabb anyagok titkára jönnek rá. A kémia élet-halál kérdéseiben is dönthet az élőlények, így az emberek esetében is.
Légzésünk és életünk fő eleme az oxigén, testünk legfontosabb alkotója a víz (H2O). Szervezetünk szerves vegyületei pl. a DNS alkotóelemei a nitrogén, a szén és a hidrogén; és a fémek, amik vegyület formájában a testünkben is elősegítik az izmok működését (kálium), az ingerületek eljuttatását az agyba (nátrium) stb. Csak néhány kiragadott elem a periódusos rendszer ma ismert 117 eleme közül. A kémia elengedhetetlen mindennapjainkban. Hosszan mesélhetnék még a Kedves Olvasóknak a kémia csodáiról, utazást tehetnénk kísérletek között, nagy kémiai találmányok körül, hogy miként válik például ezen anyagokból életmentő gyógyszer.
A mostani kiruccanást azonban csak figyelemfelkeltésnek szántam a Kémia éve kapcsán. Keressék elő régi kémiakönyvüket, kattintsanak az interneten a témára! Talán így kicsit közelebb kerülhet mindenkihez ez a nagyon fontos tudomány, amelyben most Önökkel kalandoztam. Végül pedig hadd idézzek Madame Marie Curie-től, aki a párizsi egyetem első női professzora, kétszeres Nobel-díjas tudós, mellette pedig eredendően - vegyészként - személyes példaképem; nagyszerű európai ember volt: „Semmi sem lehetetlen, amit igazán akar az ember. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamihez, és ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk!" |
Get the Flash Player to see this player.
Get the Flash Player to see this player.