| Mézeskalács és forraltbor - ünnepvárás illatokkal és ízekkel |
|
|
| Egészség - Házipatika |
| Írta: Hutter Éva, a dunakorzo házipatikusa |
| 2010. december 21. kedd, 12:49 |
Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de nekem a karácsonyi készülődés valahogy mindig illatokhoz is kötődik. A fenyő, a sülő mézeskalács illata, a karácsonyi vásárlás közben az utcán sütött gesztenye illata, vagy a hideg napokban egy pohárka forralt bor fűszeres illata is karácsonyi hangulatot varázsolhat.Kicsit körüljártam a témát, megosztva most Olvasóinkkal, hátha másokban is szívmelengető emlékek ébrednek.
A mézeskalács ősidők óta hozzátartozik a karácsony hangulatához. A méz - mint sokáig egyedüli édesítőszer - fontos kereskedelmi termék volt, a vele készült sütemények pedig az ünnepek elmaradhatatlan kellékei. A mézeskalács készítés története valószínűleg egyidős a növényekből őrölt lisztből készített ételekével. A mi őseink Etelközből hozták magukkal a mézes sütemények készítésének titkát - az édes tészta nemcsak finom, tápláló, de sokáig jól tárolható élelmiszer is volt. A hazai mézeskalácsosság a kolostorokban méhészettel rendelkező szerzetesektől indult, és terjedt el a kolostorok körül levő településekről. A XVII. században a Felvidéken és Nyugat-Magyarországon már mézeskalácsos céhek alakultak, és a mesterséget az inasok 2-3 év alatt sajátították el. A védett, saját receptúrákat szigorúan titokban tartották és dinasztiáról dinasztiára szállt. Az otthon sütött mézeskalácsok is szinte „titkos, nagymama-receptek" alapján készültek, ami állandó bennük, az a liszt, méz, cukor, valamilyen zsiradék és az illatot adó fűszerek: fahéj, gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió, kardamom, csillagánizs, citrom- vagy narancshéj. A díszítés pedig a háziasszonyok vagy kis kuktáik leleményén, ügyességén, fantáziáján múlik.
A forralt bor tág kategória. Biztosan csak annyit állíthatunk róla, hogy mindegyik változata meleg és mindegyikben van bor. Hogy ezen kívül még mi kerül bele, az népi hagyományoktól, ősi receptektől, tájegységektől is függ. Az biztos csak, hogy egyaránt jó kortyolgatni karácsonyi hangulatban, szánkózás, síelés, séta után, ha átfagytunk, vagy meghűlés kezelésére a takaró alatt. Jó forralt bort, puncsot csak jó minőségű, mellékíztől mentes alapborból lehet, szabad készíteni. Akik testesebb, karakteresebb forró italt szeretnének, válasszanak vörösbort alapnak, bár fehérbort is megbolondíthatnak a beletett hozzávalókkal: cukor, fahéj, méz, szegfűszeg, narancshéj, stb.
Néhány - nem igazán klasszikus recept:
- pikáns, magyaros, náthaűző változat: 1 l bor, 8 dkg méz, 1 rúd fahéj, 5 db szegfűszeg, 1 teáskanál Erős Pista vagy egy darab csilipaprika, forráspontig hevítés után fogyasztható, mellékelni kell hozzá zsebkendőt is.
- gyümölcsös változat: fél liter bor, fél liter szőlőlé, 3 db szegfűszeg, 1 rúd fahéj, 1-2 narancs héja, leve, ízlés szerint cukor à a bort a szőlőlével forraljuk fel, kicsit hagyjuk állni és utána ízesítsük, majd alma- és narancskarikákra merjük a csészékbe.
- puncsjellegű változat: a felforralt, ízesített borhoz 2,5 dl rumot öntünk, majd meggyújtjuk és kínáljuk.
- saját változatú „gyógyforraltborom": 1 l vörösbor, fél liter víz, ízlés szerint cukor, méz, fahéj, gyömbér, szegfűszeg, narancs- és citromhéj, 2 kanál csipkebogyószörp, 5 cl rum, néhány kanál Hubertus likőr. A hozzávalókat összeforraljuk, és jó társaságban, közös beszélgetés közben elkortyoljuk! Már az illata feszültségoldó!
Kívánok Önöknek az illatok mellé a egyik kedves versemmel áldott, békés ünnepeket!
Szilágyi Domokos: Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony! |
Get the Flash Player to see this player.
Get the Flash Player to see this player.