Cikkem megírásának apropója néhány megdöbbentő sajtóhír és Szegő András Prima Primissima díjas újságíró jegyzete volt. Szeretnék írásából pár gondolatot kölcsönvenni bevezetőként. „Olykor átsétálunk tilos helyen, arra gondolván, hogy csak nem lesz baj belőle. Olykor áthajtunk a sárgán, arra gondolván, hogy csak nem lesz baj belőle. Olykor a boltba lerohanunk, pár percre magára hagyjuk a kisgyerekünket, arra gondolva, hogy csak nem lesz baj belőle." Hosszasan sorolhatnánk a „csak nem lesz baj belőle" eseteket a vezetés közbeni mobiltelefonálástól a lötyögő konnektoron át az asztalon felejtett gyógyszerekig.

„Mindennapos slamposságaink, hányavetiségeink, lazaságaink, lezserségeink, figyelmetlenségeink - felelőtlenségeink." Nyár van, a szabadabb, könnyedebb életvitel lehetőségeinek korszaka. Elképedek rajta: a széles utcán gyermekek hada játszik, a felügyelő szülők a hűvös udvarokban beszélgetnek. A dudáló autós elől szétfröccsennek a kicsik, az egyik szülő kirohan és mérgesen kiabálni kezd. Miért? Az autós nem ment gyorsan, de az utca nem játszótér, és a hirtelen szaladó kisgyermek könnyen kerülhet a kerekek alá. Ki lenne a hibás? Másutt az udvarban a ma oly divatos és praktikus kerti medencében gyerekek ugrálnak. Szintén felügyelet nélkül, mert csak nem lesz baj belőle, hisz a víz kb. félméteres. Sajnos a tapasztalat szerint ennél kisebb vízbe is bele lehet fulladni, elég, ha valamelyik elcsúszik, vizet nyel, megijed és kicsi társai nem tudnak segíteni. Ki lenne a hibás?