Práda Sándor sportoló volt hosszú évekig, majd edző a Vasasban, később Vácon alakított birkózó szakosztályt. A masszázs tudományát a Testnevelési Főiskolán tanulta, a csontkovácsolás pedig mindig is érdekelte. Mint mondta, gyerekként vidéken, egy paraszt bácsit látott csontkovácsolni, ami már akkor megfogta, de hosszú ideig nem volt szüksége erre a tudományra. A birkózásban azonban sokszor fordult elő, hogy valakinek kiugrott a válla, a térde, vagy könyöke, amit azonnal vissza kellett rakni. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni ezzel. A mesterség egy részét Svájcban tanulta, de mint mondta, később rádöbbent, hogy Magyarországon is fantasztikus emberek űzik e tevékenységet.

„Ez egy ősi magyar eredetű dolog. A kezelés szavunk nincs is meg más nyelvben csak a magyarban, ami azt jelenti, kézzel való gyógyítás. Ezt a táltosok, akár embereken, akár állatokon, profi módon űzték. Csak a modern orvoslás, a kereszténység, a papság ezt üldözőbe vette és sajnos sikerült Magyarországról teljesen kiűzni, de például Svájcban, Amerikában, Ukrajnában egyetemi szinten oktatják és behelyezik a mindennapi gyógyításba. Ott nem úgy állnak hozzá az orvosok, mint nálunk, hogy „na még csak az hiányzik"- ha szóba kerül a csontkovácsolás, ott a mindennapi orvoslás része. Hozzáteszem, nagyon helyesen teszik, mert van amit én esetleg meg tudok oldani amit egy reumatológus gyógyszerekkel soha nem fog, de ugyanez igaz fordítva is, amit én nem tudok, azt esetleg egy műtéttel meg lehet oldani. Ezt össze kellene hangolni és nem szakmai féltékenységet behozni, hanem együtt kellene dolgozni."

Mikor és miért is forduljunk csontkovácshoz? Talán nem is gondolnánk, hogy akár a huzamosabb ideje makacsul visszatérő fejfájásunkat okozhatja a szűk achilleszünk,vagy hogy évi két kezeléssel komoly betegségeket előzhetünk meg, vagy hogy a bicegésünk az elmozdult keresztcsontunk miatt van...Práda Sándor szentendrei csontkovácsnál jártunk, aki Simon Irént várta kezelésre. Irén néhány hónapja egy barátnője tanácsára ment el az első kezelése,és azóta is rendszeresen jár. Ezúttal Práda Sándor a keresztcsontját rakta helyre, mert mint azt a kezelés első lépéseként megállapította az egyik lába ezért egy másfél centivel hosszabbnak tűnik.
Irén, ha mondhatjuk ezt könnyű eset, mert komolyabb panasza nincs, de mint a csontkovács elmondta „Általában beszednek két szatyor gyógyszert mire idekerülnek az emberek". Sok tanulságos esetet mesélt, olyan betegéről például, aki egy síbaleset miatt inkább megműtette a térdét, nem hallgatott rá. Pedig akkor még csak bicegett, de mint Práda Sándor mondta, ezt még helyre tudta volna rakni. A második műtétje után már egy mankóval járt, és hiába tanácsolta, hogy semmi esetre se vállalkozzon a harmadik műtétre, nem hallgatott rá, így végül ma már csak két mankóval tud közlekedni.

De nagyon sokan már nem is tudnak eljönni hozzá, úgy hozzák őket, akikről az orvostudomány már lemondott, akik aztán, saját lábon távoznak. Tudomány? Ősi mítikus tudás? Csodás képesség? Nehéz megfejteni, ezért inkább mindenki győződjön meg maga. Már csak azért is, mert ha felelősen élünk, időben gondolunk idős korunkra, a megelőzés nemcsak azt jelenti, hogy rendszeresen szűrésekre járunk, hanem azt is, hogy nyitott szemmel járunk a világban, és gyógyulásunk útját nem a bekapkodott piruláktól reméljük.

A csontkovács munkájáról hosszabb összeállítást láthatnak a héten a TV Szentendre és a VKC TV műsorán, délelőtt fél tíz, és este fél nyolckor az Egészségkorzó című műsorban.